Basement Jaxx: Scars

Mármint abban a tekintetben, hogy bizony akad pár felesleges szám: a Day of the Sunflowers lehet, hogy a leginkább „normális” szám a maga egyszerű középtempós diszkó-döngetésével, de a közreműködő Yoko Ono itt sem tud nem irritáló lenni, a záró Gimme Something True céltalan dzsemmelése pedig elrontja az elektró-valceres D.i.s.tractionz tökéletes albumzáró lecsengés- hatását.

 

A többi 11 szám rendben van, egy Basement Jaxx-alapelem sem hiányzik (szökdécselő house-alapok, afro-karibi ritmusok, Bollywood, flamenco-gitár és balkáni umca-umca), habár kevesebb a hozzáadott éppen-aktuális-hangzás kiegészítő (némi freak-folk, kis direktgagyi eurotrance / eurodance, egy kevés auto-tune és némi global ghettotech), illetve az egy percre jutó stílushalmozó sziporka.

 

Mintha Felix Buxton és Simon Radcliffe ihlethiányban szenvedett volna, s ez a vendégelőadókra is átsugárzott: Lightspeed Champion ugyan nagyon jól adja a csajnyűgben szenvedő férfit, Paloma Faith meg a lökött fruskát, de Kelis, Santigold, Sam Sparro, Yo Majesty és Lisa Kekaula csak a formát hozzák. Ebben a tekintetben pedig előállt az a paradoxon, hogy a túl sok ezúttal nem volt elég.

7/10

– Bugi Jakab –

Kiadó: XL / Neon Music