Csalogány 26

A kiszolgálás példaszerű. A pincérek mindegyike foglalkozik mindenkivel, mégsem fordul elő egyszer sem, hogy mondjuk megcseréljék a rendelésünket, vagy meg kelljen kérdezni, hogy akkor most ki mit rendelt stb. A modor és a stílus szintén el van találva: udvarias és szolgálatkész, határozott, finom, illedelmes. Az étlap ügyeiben tájékozott, ajánlani is tudnak, ha kell. Egyedül kabátot lesegíteni és fölsegíteni nem tudnak, illetve azt, hogy egy társaság hölgytagját illik előbb megszabadítani a kabáttól.

A konyha az anno itt már tárgyalt, magas színvonalon pörög most is (meglepő módon egyébként egész tisztességes tempóban érkeznek a különböző fogások, nincsen úszás, legalábbis nyolc körül még nem volt – aztán hogy a fél kilencre egész szépen megtelő helyen hogyan folynak a dolgok, arról már nem tudunk beszámolni, mi akkorra végeztünk.). Az ételek minősége nem hagy kívánni valót maga után, erről majd később.

A jó konyha persze esszenciális egy ilyen helyen, de hát hogy Jules Winnfield mutat rá egy helyen: az apró különbségek azok, amiktől az ember igazán a szívébe zár egy helyet. A Csalogányban ezek a következők: ajánlott követni mindenhol, ahol úgynevezett csúcsétteremben gondolkoznak, és a kifejezés alatt többet szeretnének nyújtani, mint hat-hétezres főételek.

Ott van például a kenyér. A kitűnő minőségű, friss házi kenyér és könnyű, ruganyos tésztájú apró zsemle jár a vacsora mellé. Nem úgy, hogy az elején a vajhoz kapunk pár szeletet, a többit meg venni kell, hanem úgy, hogy ha elfogyott, akkor jön az ember a kosárral, és ha kérünk még, kapunk. És hát persze, hogy kérünk, egyrészt, mert olyan finom, másrészt meg, mert muszáj valamivel tunkolni is a szaftot.

Aztán ott van az üdvözlőfalat. A kenyér és a vaj (noha igen jó, ha minőségi) itt nem üdvözlőfalat, hanem csak olyan valami, amit az ember megkap az üdvözlőfalat előtt, hogy kicsit megágyazzon a következőknek. Az üdvözlőfalat ezután érkezik, kacsamáj és zúza paprikás szaftban, és azonnal el is árulja, hogy a konyha mennyire veszi komolyan a dolgokat (nagyon): a szaft intenzív, de tiszta ízű és könnyű, a két falat hús vajpuha, olvadós, még van textúrája. Hibátlan.

Végül pedig ott van a vacsora közben érkező figyelmességek: a desszert előtt kapunk egy kis pohár mangót epervelővel és fehértea habbal, ami nemcsak nagyon szép, de rettenetesen finom is, üde, harsogó, könnyedén savanykás. A desszert után pedig három falat sütit. Ezeket a dolgokat mi nem kértük, és ha nem kapjuk meg, akkor sincsen hiányérzetünk, mert ezek nélkül is nagyon jót ettünk volna, de ezek a mozzanatok garantálják azt, hogy úgy távozzunk a Csalogányból, hogy imádjuk a helyet, mert ezek a drága emberek ilyen kis szuper apróságokkal földobták az esténket.

Na, és akkor nézzük a konyhát. Egyszerű étlap, az árak nem feltétlenül magasabbak a belvárosi trendi helyeknél. (Délben meg különösen nem azok. Ezredszer is elmondjuk: Budapesten nem kell nagyon sok pénz ahhoz, hogy az ember kiemelkedőt tudjon enni, le kell mondani a vacsoráról, és el kell menni a nagyon jó éttermekbe, és kipróbálni az ebédmenüjüket. Nem lesz csalódás, és sokkal többet ér egy olyan ebéd, mint ugyanannyiból egy vacsora valami közepes helyen.)

A kóstoló menüből három fogás 6500, négy fogás 7500 stb., onnan is érdemes válogatni. Az alapanyagok nyilván hibátlanok, az ételek egyszerűek, nincs faxni, tudás van, kreativitás és igényesség. A kacsaleves kristálytiszta, benne az apró kockára vágott zöldek frissek, a gomba finoman roppan. Az angus tatár három kisebb húspogácsa, egyiken lágy fürj-tükörtojás, a hús példaszerűen apró kockára metélve, és nem darálva, az egész olyan könnyű és tavaszias, mintha nem éppen két nappal azelőtt jött volna vissza a hidegfront.

A báránynál megállunk egy pillanatra, csak erről lehetne és kellene is két oldalt írni, az egész annyira tökéletes: a hús puha, tejes, könnyed fűíz (az a fűíz, ami miatt a barikát imádjuk), a gyengéd rostok között megcsillanó rózsaszínű szaft… egyszerűen nem kell ennél több. A mellé adott sztrapacska kissé nyersebb, erősebb íze remek ellenpontot képez, a tésztának van harapása, a tejfölös-juhtúrós alap pedig hibátlan: pont annyira karakteres, hogy nem zavar be, hanem kiemeli a bárány törékeny gyöngeségét.

A kacsamáj szintén lenyűgöző, krémesre sütve, olvadósan, nagy szemű sóval finoman megszórva. Mellette élénkzöld burgonyapüré, szintén nagyszerű, de ehhez a májhoz valami karakánabbat képzelnék el, valami olyat, ami kicsit keményebb, darabosabb, hogy legyen valami kis kontraszt a két elem között.

Aztán a két desszert: a csokitorta curryfagylalttal elegáns és kissé meghökkentő, de működik, az almás palacsintafelfújt kissé csalódás – sajnos, desszertfronton nem olyan katartikus az élmény, mint a többin – de ez nem jelenti azt, hogy a desszertek ne lennének kiemelkedőek. Csak annyi, hogy nem annyira lenyűgözőek, mint amit addig kaptunk.

Csalogány 26

II. Ker., Csalogány u. 26.
Tel.: 201-7892

Étel: 10
Kiszolgálás: 9
Ár/érték: 9

Menü:

Kacsaleves shiitake gombával, tejes bárány sztrapacskával, caribic csokoládétorta curryfagylalttal háromfogásos menüben:    6500 Ft
Angus bélszíntatár:    1800 Ft
Hízott kacsamáj snidlinges burgonyapürével:    3600 Ft
Almás palacsintafelfújt:    1400 Ft
Összesen: 13 300 Ft + borravaló

A teszt időpontja: 10.03.05.