Csipetnyi műremekek Szentendrén

A hajdan volt vágyak

Az 1899-ben történt lakossági felvetés egy képviselő-testületi ülésen találta meg az akkor már 30 éve polgármesterként regnáló Dumtsa Jenőt. Az ötletgazda úgy vélte, hogy a város felemelkedését szolgálná egy önálló múzeum és egy népkönyvtár. Néhány évvel később már azt is tudni lehetett, hogy a két kultúrintézmény az újonnan épülő városháza épületében kap majd helyet. Aztán több mint egy évtizedig nem történt semmi, aminek persze nem az érdektelenség, hanem például az első világháború, majd az azt követő terhelt időszak volt az oka. Aztán kicsit más irányt vettek a dolgok, mert 1929-ben a Szentendrei Festők Társasága megalapította a legendás és szakadatlanul vonzó Művésztelepet. Persze, ettől még nem oldódtak meg az olyan jellegű problémák, hogy hová kerüljenek a városban és környékén feltárt régészeti leletek, amelyeket jobb híján a Városháza pincéjébe gyűjtöttek. A gyűjtemény szaporodott, ám lett egy újabb világháború, amely szanaszét szórta az addig összegyűjtötteket. Innen aztán nem részletezzük, hogy a kommunista párt, meg a végrehajtó bizottság így és úgy; fél évszázadnyi vágyak, tervek, kudarcok után 1951-ben megalakult a Ferenczy Károly nevét viselő városi múzeum. És szép lassan sorjázni kezdtek a kiállító terek. Szentendre manapság úgy 17 múzeumot és galériát számlál talpalatnyitól a 700 négyzetméteres Művészetmalomig. Ki ne tudná (és reméljük nem tévedünk), hogy olyan kiválóságok műveit őrzik itt a többnyire róluk elnevezett múzeumok, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Ferenczy Károly, Kmetty János vagy Vajda Lajos. Művészettörténeti szerepük és kánonbeli helyük vitathatatlan, egyszerűen kötelező a megtekintésük, úgyhogy ennyivel le is zárjuk. Szentendre vonzereje a 20. század eleje óta rendíthetetlen, becslések szerint úgy 200 író, költő, zeneművész, képző- és iparművész él és alkot a városban.

A világ egy másik szemmel

Akiről most szólni kívánunk, alapvetően nem kötődik Szentendréhez. Egyesek szerint őrült, mások szerint zseni, imádják Kalkuttától Párizsig; annyi bizonyos, hogy nagyon másfajta elgondolása van a világról és az alkotásról. Mindössze három állandó kiállítással bír világszerte. Nekünk 15 műve jutott a MikroCsodák Múzeumába (Fő tér 18.), Kutlán András festőművészhez fűződő barátságának hála. A Kijevben élő Mikola Szjadrisztij a világ legapróbb műremekeinek a kivitelezője. Közel 50 éve hiteti el emberek millióival, hogy nem létezik lehetetlen. Állítólag egyetemista korában olvasott egy hindu fakír kísérletéről, aki azon ügyeskedett, hogy miként tudna egy hajszálra írni. Az akkori agrármérnök-hallgatót ez annyira magával ragadta, hogy elhatározta: megtanul a hajszálra körbeírni. Így született egy 3 mm-es emberi hajszálra öt különböző nyelven a Béke! felirat. Eszköztárát mikroszkópok, fecskendők, fogpiszkálók, pillanatragasztó alkotják. A legkiválóbb formázhatóság érdekében a legtöbb alkalommal színtiszta arannyal dolgozik. Remekül ismeri az alkalmazott anyagok fizikai, kémiai, mechanikai tulajdonságait, jól tud játszani velük, kihasználva előnyös és hátrányos tulajdonságaikat. Állandó szerszáma nem létezik, minden egyes alkotáshoz újat készít. Ezért van az, hogy nem az alkotás létrehozása a fáradságos munka, hanem azon eszközök elkészítése, amelyekkel a leheletnyi mozdulatokat és az alakok megformálását el bírja végezni. Kiemelkedő fontossággal bír az ún. robbantott gyémánt. A szétrepesztett darabokból mikroszkóp alatt kiválogatja a legfinomabbnak ítélt vágóeszközöket. Minden műveletet kézzel végez. A szerszámok fogásánál mindössze két, a hüvelyk- és mutatóujját használja. Tekintve, hogy a miniatűr vágóeszközök mozgását a légzés és a szívverés is zavarja, Mikola képes arra, hogy percekig nem vesz levegőt, ha az alkotás folyamata úgy kívánja. Tökéletesen képes teste ritmusát befolyásolni. Két szívverés között dolgozik – ahogy mondani szokta. A világ legkisebb sakktábláját egy gombostű tetején helyezte el, amelyen egy Aljohin–Capablanca játszma állását mutatja. A tárlaton láthatunk továbbá festményt almamagban, szélmalmot mákszemben, kancsókat és serlegeket egy kristálycukor szemcséjén, vagy pálmákat és 7 fős(!) tevekaraván vonulását egy tű fokában – természetesen a megfelelő eszköz segítségével. Mindezt látva, Mikola rávezet bennünket az ész és az akarat erejére, a természet csodálatára, a szabad szemmel láthatatlan világ bonyolultságára és az emberi teljesítőképesség határtalanságára. Rádöbbenünk arra, hogy a mikroszkopikus méretű világ végtelensége legalább olyan kozmikus titkokat rejt, mint a csillagrendszereké.

Tipp: Mivel a múzeum nyitva tartása erősen igazodik az időjáráshoz – különösen a téli hónapokban – érdemes előre tájékozódni.

– mayday –