MOZI24DVD - Cadillac Records
Csillogó fekete lemezek
A könnyűzene története – hála istennek – bővelkedik olyan stúdiókban, ahonnan egy adott stílus vagy műfaj elindult (sőt bizonyos stílusok, például a rokkendroll esetében több ilyen stúdió is hangoztatja saját mérföldkő szerepét), és az utóbbi időben ezek a stúdiók mind szépen sorra kerülnek Hollywoodban egy kedves eredettörténet erejéig – hogy mennyire hál’ istennek, az már éppen az adott film színvonalától függ.
Frissítve: 2009. 05. 04. 16:30
Ezúttal a Chess Records legendája kel életre: Muddy Waters (Jeffrey Wright), Little Walter (Colombus Short) és Chuck Berry (Mos Def) felfedezője és kiadója. Nagy figurák, akik mind Chess úr (Adfrian Brody) központi figuráján keresztül kapcsolódnak a történetbe. A rendezőnek nem volt könnyű dolga: ahhoz, hogy a film ne csak a téma iránt érdeklődőket fogja meg, és ne csak azok tudják élvezni, akik egyébként is kenik-vágják az egész sztorit – nos, ahhoz először is rendes hangulatot, erős atmoszférát kell teremteni, aztán szépen, pontosan és élénk színekkel kell megrajzolni ezeket a figurákat, közben pedig ügyelni arra, hogy ne essen szét a film, ne legyen túl mesterkélt a történet.
Az ilyen filmeknél rövidnek számító százperces filmidő és a sok szereplő miatt a sztori kétségtelenül kissé összecsapott, a figurák kidolgozottsága egyenetlen, mégis alapvetően nagyon jól sikerült visszaadni a negyvenes-ötvenes évek Amerikájának hangulatát, a szegregáció végnapjait, és megmutatni, hogy a feketék egyenjogúságának kivívásához a blues és a rokkendroll ugyanolyan, ha nem nagyobb erővel játszott szerepet, mint az utcasarkokon ordibáló polgárjogi aktivisták.
Rendes, élvezetes munka, az eddig főként sorozatokban ügyködő Darnell Martinnak az égvilágon semmi szégyenkeznivalója nincs miatta. Az továbbra is érthetetlen számomra, hogy egy ilyen film esetében, ahol adják magukat a jobbnál jobb extrák (amik ráadásul nem is kerülnének olyan sok pénzbe), miért nem lehet túllépni a szokásos „kimaradt jelenetek-audiokommentár-kisfilmek-werkizék” körökön.
Film: 7
Extrák: 6
– Dino Vercotti –
Cadillac Records (2008)
Rendezte: Darnell Martin
Szereplők: Jeffrey Wright, Adrien Brody, Colombus Short, Mos Def
Hossz: 105 p
Hang: angol, magyar
Felirat: magyar, angol
Az ilyen filmeknél rövidnek számító százperces filmidő és a sok szereplő miatt a sztori kétségtelenül kissé összecsapott, a figurák kidolgozottsága egyenetlen, mégis alapvetően nagyon jól sikerült visszaadni a negyvenes-ötvenes évek Amerikájának hangulatát, a szegregáció végnapjait, és megmutatni, hogy a feketék egyenjogúságának kivívásához a blues és a rokkendroll ugyanolyan, ha nem nagyobb erővel játszott szerepet, mint az utcasarkokon ordibáló polgárjogi aktivisták.
Rendes, élvezetes munka, az eddig főként sorozatokban ügyködő Darnell Martinnak az égvilágon semmi szégyenkeznivalója nincs miatta. Az továbbra is érthetetlen számomra, hogy egy ilyen film esetében, ahol adják magukat a jobbnál jobb extrák (amik ráadásul nem is kerülnének olyan sok pénzbe), miért nem lehet túllépni a szokásos „kimaradt jelenetek-audiokommentár-kisfilmek-werkizék” körökön.
Film: 7
Extrák: 6
– Dino Vercotti –
Cadillac Records (2008)
Rendezte: Darnell Martin
Szereplők: Jeffrey Wright, Adrien Brody, Colombus Short, Mos Def
Hossz: 105 p
Hang: angol, magyar
Felirat: magyar, angol
Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, kisfilmek, audiokommentár
Forrás:
EXIT
hirdetés