MOZI24Egy különc fotói Debrecenről
A viselkedésében és öltözködésében egyaránt extravagáns fotográfus, Szipál Márton neve majdnem annyira összeforrt Debrecennel, mint Hollywooddal, csak az előbbi kevésbé köztudott. Íme!
Frissítve: 2010. 01. 24. 11:22
Fotó: Szipál Márton
Az mindegy is, hogy Szipál Márton Szolnokon vagy Debrecenben született-e, annyi bizonyos, hogy a cívis város piaristáinál érettségizett, és itt nyitotta első műtermét, nem minden előzmény nélkül. Apja, München hajdan volt legnevesebb festőiskoláját megjárva, császári és királyi udvari fényképész lett, és a debreceni Szipál-féle fotóműteremmel óriási respektre tett szert. Volt hát kitől tanulni, például arcanatómiát, bár minden kétséget kizáróan elhisszük, hogy hősünket 6-10 éves kora körül ez a legkevésbé sem érdekelte.
Aztán a világháború után a szükség úgy hozta, hogy gépet ragadott és üzletet nyitott. Mert ahogy mondani szokta: amit az ember gyerekkorában gyűlöl, azt sosem felejti el. Így volt ez az apai munícióval is. Kezdetben ingyen fotózott olyan színésznagyságokat, mint Zenthe Ferenc, Márkus László vagy Rajz János. A kirakatban elhelyezett képeik lettek az első ajánlólevelek, és több sem kellett. Aztán következett Pest, majd 56-ban nekilódult a világnak és meg sem állt Amerikáig. Ottani pályafutása ismeretes: fotózott számtalan hírességet, de azok is utána áhítoztak, akik még nem voltak híresek.
És ez így ment negyven éven át, 1997-es hazatéréséig. A Hollywoodban lencsevégre került arcokból, testekből aztán 11 évvel később lett egy 80 darabos, rendkívül harmonikus válogatás Debrecenben. S hogy milyen remekül talált újra egymásra a fotográfus és a város, mi sem bizonyítja jobban, mint egy tavalyi önkormányzati felkérés, amelynek repesve várjuk az eredményét. A Debreceni képek – Az új sorozat címet viselő anyag nem más, mint a város utcáinak, épületeinek, a benne lakóknak „szipálos” megörökítése. Hangulatjelentés, amely a Kölcsey Központ első kiállítása lesz idén (2010 január 20-tól február 28-ig látható).
A város a Kölcseyt tekintve egy kiváló és sok funkciós külső-belső térrel rukkolt elő, ahol nem mellesleg rengeteg a kő, a fa, az üveg, és hatalmas ablakokon ömlik be a fény. Ezt követte a MODEM (Modern és Kortárs Művészeti Központ), ami minden szempontból megkerülhetetlen, és legnagyobb örömünkre azzá vált immár Debrecen is. Eszünkben sincs pontosan idézni ama bugyutácska dalt, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a „kéne” helyett mi a kihagyhatatlanra szavazunk. Éljen hát a Debrecenben tomboló művészet minden mennyiségben. Félelemre pedig nincs okunk a képektől, mert hogy a még mindig rendkívül impulzív és imádnivaló különcöt idézzük: „a jó képhez nem kell magyarázat”.
– mayday –
Forrás:
EXIT
hirdetés