Elektronika a Gangesz partjáról

Dübörgő elektronika keveredett indiai dallamokkal, kaotikus egyveleg, rendszer a káoszban és éteri dallamok csakrákig lehatoló szólamai segítették a hallgatóságot a „megvilágosodás” felé vezető úton. - Indusztriál Techno a Gangesz partjáról.

 

A koncert két világosan elkülönülő részre oszlott. A közel húsz perces bevezetésben Hortobágyi vizuális orgiával és az elektronikáról vallott nézeteivel kápráztatta a közönséget. A zenészek elé áttetsző, selyemszerű anyagból húztak függönyt A sötétségben csupán halovány szpotok világították meg derengő sziluettjüket, a fátyolfalra pedig goapartikról ismerős vetítéssel rukkoltak elő. A koncert ezen részét avittos báj, a 90-es évek elejére jellemző hangefektek és látványvilág jellemezte. Hortobágyi egyedülálló módon keveri az elektronikus hangzásokat az indiai zenei hagyományokkal, de mintha nem venne tudomást arról, hogy bizonyos dolgokat már meghaladott ez a műfaj. Vangelis és Jean Michel Jarre világa mellyel rokon jegyeket mutatnak Hortobágyi effektekre épülő elektronikus zenei futamai, egy korábbi evolúciós stádiumát jelentik a gépzenének. Nincs semmi probléma az elődökre való hivatkozással, de van, amit azért jobb elfelejteni…

 

 

A koncert gerincét alkotó középső felvonásban a tradícionális indiai zene került előtérbe. Hortobágyi itt megmutatta, miért is számontartott európai szitár művész. A második részben a szitár mellett a tabla (indiai páros ütőshangszer) is jelentős szerephez jutott. Az egész hallgatóság egyetértett talán abban, hogy ez lenne az, amit  szívesebben hallana Hortobágyitól.

 

Az autentikus indiai zene tökéletes hangzása mellett szinte minden eltörpül és jelentősségét veszti, ami zene. - Mindez különösen erős kontrasztot alkot egy idejétmúlt indusztriális zenei világgal. Hortobágyi életműve azonban pont e két világ összehangolásáról szól, és néha bizony nagyon beletalál. Néha nem.