J.M.G. Le Clézio: Az éhség ünnepei

Anyakönyv

„Ismerem az éhséget, tudom, milyen. A háború végén, kisgyerekként ott vagyok azok között, akik az amerikai teherautók mellett szaladnak az úton, kinyújtom a kezem, hogy elkapjam a rágógumi rudakat, a csokoládét, a kenyeres csomagokat, amelyeket a katonák az útra hajítanak. Gyerekkoromban annyira ki vagyok éhezve a zsírra, hogy kiiszom a szardíniásdobozokból az olajat, és kéjes örömmel nyalogatom az evőkanálnyi csukamájolajat, melyet a nagyanyámtól kapok, hogy megerősödjek” – kezd bele látszólag a saját sztorijába a 2008-as Nobel-díjas.

Frissítve: 2010. 03. 06. 08:22

Aztán kiderül, hogy a „most következő történet egy másik éhségről szól”. Le Clézio édesanyjának életútjáról méghozzá. Aki egyik pillanatról a másikra válik felnőtté, még a kis Jean-Marie Gustave születése előtt, nem sokkal a második világégés kitörése után. Mint majd mindegyik Le Clézio regényben, ebben is van kalandos utazás, egzotikus helyszínek és a gyarmatosítottakkal vállalt szolidaritás. Ahogy ugye a stockholmi zsűri által díjazott Terra Amata is erről szól. A szóban forgó mű azonban valóban személyes.
 
„Az európai civilizáció, melyben felnőttem, megköveteli a gyermektől, hogy megfeledkezzék a világ létezéséről. Egy napon aztán ránk zuhan a világ, és mi rettentően elcsodálkozunk” – nyilatkozta világszemléletéről a két éve a Ritournelle de la faim (szó szerinti fordításban Az éhség dala) című szóban forgó opusz megjelenésekor. Le Clézio most is a tőle megszokott motívumokkal játszik: a magány, a gyerekkor, a felnőttvilág agresszióját elszenvedő kamasz most is főszereplők. Hiszen ahogy magáról vallja: sosem volt képes beilleszkedni a haszonelvű, túlságosan rideg felnőttvilágba. Már csak azért is, mert az író szükségképpen befejezetlen valaki: nem azért ír, hogy kifejezze, hanem hogy „befejezze” magát.

– peták –

Kiadó: Ulpius
Ár: 2999 Ft
Webes ár: 2550 Ft

 


Forrás: EXIT