Jazzékiel - Holy Shit

A másodgenerációs dunaújvárosi zenekarok – ilyeténképpen tiszta lappal indulni szándékozó – egyik vezérhajója mindig is igényes produkciójáról volt híres: ezúttal már a külcsín is felhívja a figyelmet arra, hogy itt többről van szó, mint szimpla popzenéről. Ennek megfelelően a – frontember által tervezett – bőrkötéses kis könyvecske rejtette korongon felcsendülő melódiák lényegesen komorabb hangvételűek, mint a korábban megszokottak: a hiphop pattogós ütemei egy éjsötét város szennyes csatornagőzébe vesznek, a vonósok és a fúvósok pedig a lélek dögkútját hivatottak felfedni a porond túlfelén tágra nyílt szemmel rémüldöző nagyérdemű előtt…

Az ambíció  feltétlenül dicséretes, ám a – helyenként a tizenöt évvel ezelőtti, saját útját kereső Quimbyt is megidéző – Holy Shit, miközben az Életről mesél, nem nélkülözi a túlgerjesztett színpadi gesztusokat sem, s noha vannak pillanatok, amikor egészen izgalmas dolgok csillannak meg a szűrt fényben, az (ön)irónia hiányában a végeredmény valahogy mégis inkább komolykodó, mintsem komoly lesz.
 

– Tom Regen –

Kiadó: Hunnia