A Keletiből 2 óra alatt érünk le – hatvani átszállással –
Mátraverebélyre, a mátrai túra kiindulópontjára. A pecsét a rossz állapotban lévő állomáson, egy fán figyel. Pár száz méter után egy mezőre érünk, ahol rögtön el is keveredünk: ez általában így szokott lenni, az effajta kietlen térségeken – fák hiányában – nehéz felfesteni a kék jelzést. Türelmünket vesztve azzal az elhatározással indulunk el az egyik ösvényen, hogy folyamatosan délkeletnek tartva úgyis keresztezzük majd az utat. (Ezt azért tehetjük meg, mert reggel van, és nem áll esőre az idő.) Várakozásunkkal ellentétben csak kb. egy óra múlva érjük el – valahol a Rétlás-gödör környékén – az áhított útvonalat, de innen már sima az út, és a jelek is egyértelműek az
Ágasvári turistaházig. (7,6 km eddig.) Itt büfé és négyágyas szobák várnak a turistákra, s a további kiváló lehetőségeket csak azért nem részletezzük, mert ha minden igaz, november 1-jén felújítás miatt egy évre bezártak. Igazolópecsét az ablakban elvileg.
Mátraszentistván és szomszédaiSzűk, de jól jelzett, a szintet tartó ösvényen 4 km után jutunk el Mátraszentistván üdülőfaluba. A pecsét a Vidróczki Csárda előtt van, s szállást is itt érdemes kérni, mert hozzájuk tartozik a Gyopár vendégház, mely egyszerű, de jó, s van egy nagy közösségi terme is. (Csoportoknak ideális, kb. 4000 Ft reggelivel.) Innen alig 200 méterre van az ország legváltozatosabb síterepének, a Síparknak az alsó része.
Amennyiben kvalifikáltabb szállásra vágyunk, menjünk a
Hotel Jägerbe, ahol azonban 2 éjszaka már 12 800 Ft-ba kerül fejenként, igaz, félpanzióval – ez az ár a második emeleti szobákra vonatkozik, az első emelet drágább. Vendéglőt itt nem nagyon találunk, célszerű átsétálni az 1 km-re lévő Mátraszentlászlóra, ahol a Vöröskő étterem és a
Nagykémény Fogadó szokott vendégeket várni. Utóbbi mostanában csak hétvégén van nyitva a csekély forgalom miatt, de ha tehetjük, próbáljuk ki az éttermét, mert nagyon korrekt, a tulaj fiatal házaspár pedig nagyon szimpi (itt szállás is van, igaz, drágább panziós árakon).
Galyatető, KékestetőKék utunk az előbb említett két vendéglő előtt halad tovább, majd egy másfél km-es, enyhén emelkedő, szűk – és elég unalmas – ösvényen érjük el a Piszkés-tetői csillagvizsgálót. Innen szintben továbbhaladva, 40–50 perc múlva a galyatetői üdülőházak között menve jutunk a híres Nagyszállóhoz, mely előtt következő pecsétünket találjuk majd meg. A 964 méteres magasságból most lefelé, kellemetlen terepen vezet az út, de a következő látványosság, a csodálatos Nyírjes-bérc felemelő látványa mindent megér. A Nyírjes Erdészház nevű következő pecsételő helytől kényelmes út vezet a Vörösmarty Turistaházig, ahol a szállás ugyan olcsó, a konyha viszont erősen megosztja a nagyközönséget. (Ellenben pompás saját pecsétjük van!) Innen két km-re, Mátraházán az autóbusz-állomáson próbálunk pecsétet szerezni, ahol azonban meglepetésünkre azt mondják, hogy a Kéktúráról még csak nem is hallottak. Innen a Kishalál természetföldrajzi nevet viselő ún. déli sípályán vezet tovább utunk – felfelé. A Kékestetőhöz 2,5 km-en 300 méternyi szintemelkedést kell legyűrnünk.
Felérve le kell mennünk a Mátrai Gyógyintézet portájára a pecsétért, de alhatunk is itt, mert megfizethető, különösen, ha nem egy éjszakára fizetünk be. 4000 körüli összegből azonban kijöhetünk
Kányai Uram Fogadójában is – ezt a helyet egy jó vacsora erejéig mindenképpen érdemes felkeresni. A meghökkentő dizájn, a túlcsorduló eklektika ne riasszon el bennünket, mert túlzás nélkül itt főzik az ország talán legjobb Jókai bablevesét (750 Ft) és korhelylevesét (550 Ft). Persze az összes többi kaja is zseniális – a csörögefánk, mondjuk: ha Kányai János nem főzne jól, miért lennének 25 éve visszajáró vendégei?
A Kékestető és a Sirok közti utat meg kell szervezni – víz, kaja, satöbbi –, mert e 19 km-en nemhogy szupermarketet, de még egy apró vegyesboltot sem fogunk találni. Utunk hivatalosan a siroki vasútállomásnál ér véget, de erre ma már nem jár vonat. (A túra alatt megtett táv: 49,2 km, szintemelkedés: 2157 méter, lefelé: 2198 méter.) Pecsét van ugyan itt, és a bakter is ott lakik még, de ha a zörgetésre nem jön elő, akkor valószínűleg bement Kőkútpusztára. Tegyük azt mi is, onnan be tudunk buszozni Kál-Kápolnára (nagyon ritkán közlekedik, nézzünk utána!), ahonnan vonattal juthatunk haza, Budapestre. Vagy menjünk be Sirokra, onnan nincs messze Eger és a Szépasszonyvölgy, és arra a busz is gyakrabban jár.
Várak a MátrábanHa netán nem a Kéktúra vonalán tervezünk kirándulást a Mátrában, mehetünk mondjunk november 14-én a Kékes Turista Egyesülettel egy várkereső túrára. Ez a nyílt túra négy pontot érint a Várak a Mátrában nevezetű túramozgalom állomásai közül. Mivel csak 16 km hosszú, és a Kékestetőről indul, nagy szintemelkedéseknek nem fogjuk kitenni magunkat. Részt vehetünk rajta csak úgy is, de akárcsak a
Kéktúra esetében, itt is létezik igazolókönyv, melynek beszerzésében segít a túrát szervező egyesület, ha megkérjük őket.
Tipp:Kéktúrás igazolófüzet a Magyar Természetbarát Szövetség székházában, a VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31-ben kapható!
– ken –