Műveltség, filozófia, irónia

Interjú Körner Gáborral a Fortinbras gyászéneke című verseskötet szerkesztő-fordítójával

"A magyar költő rendszerint lírikus, ha esetleg mégis lenne filozófiai vénája, humorérzéke szinte biztosan nincs. Ez az óriási klasszikus műveltséggel megspékelt filozófia-irónia kombó nálunk ismeretlen."

Frissítve: 2010. 01. 04. 15:22

400 oldalnyi versfordítás szerepel a kötetben, közülük jó sokat újra is fordítottál. Szabad kezed volt a válogatásban? Mennyi időbe telt a munka?
 
Nettó négy hónapba. Csak a terjedelmet szabta meg a kiadó: legyen akkora, mint a korábbi nagy válogatásaik. Emiatt nem kellett „vattáznom” a kötetet, csak azok a versek kerültek be, amelyek tetszettek, és amelyekről azt gondoltam, a magyar olvasót is megérinthetik. Inkább az jelentett gondot, hogy mit hagyjak ki.
 
Gondolom, ezalatt jó néhány verset különösen megszerettél – vannak kedvenceid?
 
Különösen az időmérték-forgácsokkal játszó – nekünk formailag talán Füst Milántól ismerős –, „klasszikus” versek állnak közel hozzám, mint az Oltár  vagy a Töredék, no meg a szatirikus szerepversek, mint A proconsul visszatérése vagy Az isteni Claudius. Az előbbiek talán azért nőttek a szívemhez, mert megszenvedtem velük – az utóbbiak meg olyanok, mint a színésznek a jutalomjáték.
 
Herbert líráját, költői magatartását sokszor kötik a korához, a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki irodalmához. Miért lehet mégis aktuális ma is szerinted?
 
Ha az „erkölcsi iránytű a diktatúrában” szerep nem is tűnik időszerűnek, Herbert iróniája ma is könnyen megszólítja az embert. És azért ez a költészet mindig is távol állt a napi publicisztikától, egyebek mellett épp ez a lenyűgöző benne, hogy a pillanathoz mindig képes meghúzni a történelmi-filozófiai koordinátákat.
 
Tudom, hogy nincs sok értelme, de kivel lehetne párhuzamot találni a magyar irodalomból?
 
Bárkit mondanék – Nemes Nagy Ágnest vagy Pilinszkyt –, félrevezető lenne, és legfeljebb valamiféle irányt jelölhetne ki. A magyar költő rendszerint lírikus, ha esetleg mégis lenne filozófiai vénája, humorérzéke szinte biztosan nincs. Ez az óriási klasszikus műveltséggel megspékelt filozófia-irónia kombó nálunk ismeretlen.
 
Mi volt a legnagyobb tanulság számodra fordítás közben? Volt olyan jellegzetes vonása, amire közben jöttél rá, mutatott-e új arcot neked a szerző?
 
A korai prózaversek sokszor groteszk-szürreális világa meglepett; az olvasók rendszerint inkább Herbert ironikus moralista arcát ismerik. És elcsodálkoztam, mennyi ismeretlen kincset rejt az életmű, ami a korábbi, nagyrészt politikai olvasat miatt nem kapott elég figyelmet.
 
– Gumi Tarzan –


Forrás: EXIT