Róma 21. századi vonásai

Ara Pacis

A Béke oltára az ókori Róma egyik legfontosabb emléke. Augustus császár békéjét ünnepli, amely a Földközi-tenger térségében a spanyolországi és galliai győzelmeket követően köszöntött be. Az emlékmű elkészülte négy évet igényelt, Kr. e. 13-ban fejezték be. Ez egy alacsony talapzaton álló négyszögletes építmény, oltárral a közepén. Felületét carrarai márványból faragott domborművekkel és frízekkel díszítették. Az északi és déli falakon felvonulást látunk, amely állítólag Kr. e. 13. július 4-én esett meg, és a résztvevők között ott vannak a császári család tagjai, mégpedig az öröklésben betöltött szerepük szerint. Az arcvonásokat erős realizmus jellemzi, még az anyja ruhájába kapaszkodó gyerek esetében is.

 

Rekonstrukciója 1937-ben kezdődött, amikor is Mussoliniék döntöttek, Augustus születésének 2000. évfordulója alkalmából kiássák az oltárt a föld alól. A Duce újraterveztette a teret, ami annyit jelentett, hogy úgy 1 km-es körzetben lebontatta az ott álló házakat,  megváltoztatva ezzel az évszázadokkal korábban kialakult városképet, továbbá Párizsból, Firenzéből Rómába hozatta az oltár eredeti darabjait. Mussolini annyira büszke volt új építményére, hogy római látogatása során Hitlernek is eldicsekedett vele. A háború után az építmény olyan rohamos állagromláson ment keresztül, hogy végül le kellett bontani.

 

Ma egy Richard Meier által tervezett ultramodern épület magasodik az oltár fölött. Nos, ezzel kezdődött a békétlenség. Történt, hogy 1995-ben Róma akkori polgármestere mindenféle pályáztatás nélkül egyenesen ezt – az építészeti Oscarnak is nevezett Pritzker-díjat legfiatalabban elnyert – New York-i építészt bízta meg azzal, hogy tervezzen egy új épületet az Ara Pacis fölé. Meier számára nem volt ismeretlen a feladat, hiszen nyert már pályázatot egy lakótelepi háztömbök közé építendő római templom megtervezésére. (Ez lett a Jubileumi templom, amelyet 2003-ban adtak át a Tor Tre Teste névre hallgató külvárosi negyedben.)

 

Az Ara Pacis új épülete azonban tomboló érzelmeket váltott ki. Éltették és kárhoztatták. Egyes kritikusok egyenesen benzinkúthoz hasonlították az üvegből, márványból és fémből álló,  2006-ban átadott épületet, amely szerintük nem illeszkedik a városképbe. Ezt a nézetet osztotta a főváros jelenlegi – Mussoliniék óta az első jobboldali – polgármestere is, aki két évvel ezelőtti kampányában eltüntetendő szégyenfoltnak nevezte Meier épületét. Szíve szerint lebontatta volna, de erre ez idáig nem került sor.

 

A több mint négyezer négyzetméter többfunkciós: digitális könyvtárral, konferenciaközponttal és időszaki kiállításoknak helyet adó térrel büszkélkedik. Ottjártunkkor a 20. századi olasz dizájnról kaphattunk átfogó képet kávéfőzőkön, napszemüvegeken, varrógépeken át a Vespákig, szellemes korabeli reklámfilmek kíséretében (megtekinthető január 31-ig).

Maxxi

Az e nevet viselő, tíz éve készülő kortárs múzeumért egyelőre nagyobb a lelkesedés és kevesebb a fanyalgó. Olaszországban magától értetődő az építkezések késése: a Maxxi megnyitását is többször elhalasztották már, pillanatnyilag május 10-re tűzték ki a megnyitót.

 

A már most ikonikusnak számító épületbe valóságos zarándoklatokat folytatnak a kíváncsi tömegek, a hetente egyszer zajló nyilvános prezentációra nagy szerencsénkre nekünk is sikerült bejutnunk. A 21. század művészetének múzeuma már szerkezetkész állapotában is több mint lenyűgöző, hála az iraki származású, Londonban praktizáló Zaha Hadidnak. Az építészet első számú dámája 1999-ben nyerte el egy nemzetközi pályázaton a megbízást, cirka 300 aspiráns közül. (Neve ismerősen cseng itthon is, hiszen 2007-ben a Szervita téri garázs helyére kigondolt, óriáscsigára emlékeztető irodaház tervével borzolta a kedélyeket.)

 

A 2003 óta épülő, 29 ezer négyzetméteres Maxxi két gyűjteménynek ad majd helyet: a Maxxi Art egy 350 darabos kollekciót foglal magában, olyan kortárs művészektől, mint Gerhard Richter (akiről van olyan vélemény, hogy utána nem sok megfesteni való téma és megoldandó probléma maradt a festészetben) vagy Andy Warhol. A Maxxi Architecture pedig a modernkori olasz építészet és tárgyalkotás nagy öregje, Carlo Scapa vagy a mérnök-építész Pier Luigi Nervi (közismert pl. az 1960-as római olimpiára tervezett sportcsarnoka) személyes archívumát tudhatja magáénak. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy Hadid asszony tervezi a 2012-es londoni olimpia úszócsarnokát.)

 

A nyersbeton-üveg-fém anyagkombinációt mutató Maxxi organikus elemeivel, nyitott tereivel, természetes fényt biztosító üvegtetejével, az épület homlokzatán Hadid néhány régebbről ismert , mára klasszikussá vált elemeivel (pl. megdőlt oszlopcsoport) már most, a gyűjtemények nélkül is bámulatra méltó komplexum a Flaminio negyedben. Pazar lesz visszatérni ide.

Zárszó

Amikor valaki azzal hízelgett a 19. században főként mitológiai tárgyú szobrokat és reliefeket alkotó dán Thorvaldsennek, hogy nyilván nagyon jól ismeri Rómát, a szobrász így felelt: „Most kezdtem megismerni, de még csak 30 éve élek itt.” Mi 10 éve folyton visszatérve próbáljuk, és nem sajnáljuk erre a következő 20 évet sem, mert ahogy hosszú ideje Rómában élő barátunk mondja: „Egy életünk van, és ez már az.”

Tipp:

 

Aki nem bírja ki a Maxxi nyitásáig Róma nélkül, azoknak ajánljuk a 16. és 20. század két erőteljes képzőművészének egymás mellé rendelését egy döbbenetes tárlaton: Caravaggio és Bacon január 24-ig a Galleria Borghesében.

– mayday –