MOZI24Timbuktu, a Szahara odalett ékköve
Régebben igencsak veszélyes volt egy kereszténynek Afrika legendás városába tennie a lábát. Az út ma már csak kalandosnak nevezhető, de a rendkívül magas fokú toleranciaszint és a kötélidegzet továbbra is ajánlott.
Frissítve: 2010. 01. 24. 08:22
A tuaregek (szaharai nomád nép) alapította Timbuktunak olyan volt a híre, mint Eldorádónak: elérhetetlen, mesebeli hely, maga a világvége, ahol persze úsznak az aranyban.
A Szahara déli peremén lévő városba tényleg nem volt egyszerű eljutni, hiszen a kegyetlen tevegelés több mint 50 napig tartott a sivatagon át, ráadásul az útvonalat sem tették közkinccsé azok, akik ismerték – főleg nem a hitetlenek számára. Azon európaiakat, akik végül eljutottak a legendás városba, két csoportra kell osztanunk: egy részüket helyben megölték, mások azonban – merthogy muszlimnak álcázták magukat – haza tudtak térni (az első ilyenre csak 1828-ban került sor!).
Timbuktu (Buktu kútja, Buktu egy lány volt, aki kutat ásott) fénykora a 14–15. századra tehető. Mint a sivatagi utak csomópontja, óriási mennyiségben cserélt itt gazdát ruhaanyag, rabszolga, s mivel Nyugat-Afrikában nem nagyon van só, volt idő, amikor egy az egyben cseréltek itt aranyat sóra. A fent mondott időszak azonban nemcsak gazdasági, hanem szellemi csúcspont is volt. Timbuktu tündöklése idején százezren éltek itt, s e népesség negyede a híres egyetemre járt be tanulni vagy tanítani. Minden jel arra utal, hogy ekkor az itteni szellemi élet semmivel sem maradt el az európai városoktól. Mint az iszlám előretolt bástyája, hatása messzire sugárzott. Annak ellenére, hogy Timbuktu 1591 után már nem volt a csúcson – rablóhordák jöttek-mentek –, több százezer értékes iratot sikerült megőrizni a középkorból, a legtöbbet az Ahmed Baba Intézet őrzi. Az anyag feldolgozása nemrég kezdődött meg, a projektet maga Bill Gates is támogatja.
Timbuktuban ma 15 ezren laknak, s bár nem ez Mali leglátványosabb helye, aki erre jár, benéz. Mit láthatunk itt? Van három vályogból épült, csodálatosan egyedi mecset (itt minden vályogból épül!), melyek látványa Gaudíra, s ezáltal Barcelona összképére is hatott. Ezenkívül fontos dolog nem akad: egy műút van csak, a többit belepi a homok, amely az egész várost is veszélyezteti. Kecskék, legyek, nyomor és egy legenda emléke várja az utazót, aki a fővároson, Bamakón keresztül érkezhet hajószerűségen (éjszaka a parton, „kemping”!) vagy autón – de mindenképpen valami csoport tagjaként.
A környék leghíresebb szülötte Ali Farka Touré volt, aki egy Timbuktu melletti faluban látta meg a napvilágot – vele sajnos már nem találkozhatunk a minden januárban megrendezett Fesztivál a Sivatagban nevű rendezvényen, de ennek úgyis pont most van vége. Februárig eltart viszont a Fesztivál a Nigeren nevű programsorozat, míg a híres dogon népcsoport maszkos ünnepe áprilisban van – erre még ki is érhetünk, úgyis ők Mali fő érdekességei. Pár száz kilométerre élnek csak Timbuktutól.
Tipp: Menjünk be a timbuktui postára, és kérjünk az útlevelünkbe pecsétet! Szép lesz!
– kev –
További infók és érdekességek ITT!
Forrás:
EXIT
hirdetés