Sokáig nem volt a helyén (elvontatták felújítani), pontosan nem is tudjuk, mikor hozták vissza a múzeumhajót meg a beleépített éttermet.
Jó ez az egész:
hajón enni, a Duna fölött pár méterrel, én tuti, hogy a ritkásabban használt kikötőkhöz kitalálnék ilyen hajós éttermeket, kocsmákat, nagyon jól állna ennek a városnak. A hangulat csak akkor lehet ennél jobb, ha tavasz van, és ki lehet ülni.
A
Vén Hajó nyilván a környékbeli szállókra és
a turista vendégekre alapozza a forgalma nagy részét, az árak viszont a fővárosi jól szituált középkategóriánál nem mennek följebb. A kiszolgálás serény, de semmi extra: a lanyha forgalom nem tesz jót a személyzet moráljának.
A
gulyásleves jóízű. Sok hús, sok répa és zöldség, a lé élénk piros. A sűrűség megfelelő, az íz kellően intenzív. Nagyon sokat ront az összképen a leves mellé kihozott silány minőségű, textúra nélküli kenyér, és a minden ételt agyonvágó bolti csípőspaprika-sűrítmény.
A kacsasaláta érdekes, de nem meggyőző. A vékony szelet, füstölt mell puha, ám kissé hűtő íze van. Nem annyira, hogy zavaró legyen, de ahhoz eléggé, hogy észrevegyük. A zöldségmix fantáziátlan, és így a tél közepén íztelen is, a padlizsánkrém jóízű, megfelelő a krémessége és a fűszerezése is. A tányér legnagyobb hibája, hogy túlságosan hideg, érezhetően minden percekkel az előtt került ki a hűtőből, az ízek nem tudtak kiengedni, a másik meg, hogy nem áll össze a dolog, a zöldségek a padlizsánkrémmel meg a mellel nem alkotnak egységet.
A juhtúrós csirkemell bazsalikommal érdekes. Az ilyen fogásoknál általában mindig elkövetik azt a hibát a szakácsok, hogy túlságosan sok tölteléket tesznek a vékonyra klopfolt csirkébe, amitől a hús kiszárad, a karakteres töltelék meg töménységével hazavágja az egészet. Itt is ez a helyzet: a jellegéből adódóan sós juhtúró elnyomna mindent, ha hagynánk (de nem hagyjuk, a töltelék egy részét kiszedjük, otthagyjuk, így már élvezhető, kellemesen üde ízeket kapunk. A bazsalikom friss, a juhtúró is, nem rossz az egész.).
A kacsamellet túlsütötték, ami azért is bosszantó, mert
az étlapon ott van, hogy
rózsaszín kacsamell, ezért nem is szóltunk, külön, merthogy hát akkor biztos tudja a szakács, hogy rózsaszínű legyen, persze nem tudta, agyonsütötte, rágós lett, a szalonnás részből meg nem sikerült rendesen kiolvasztani a zsírt. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy azért az elég döbbenetes, hogy a fővárosban még az olyan alapvető manőver is problémásnak számít, mint egy kacsamell rózsaszínre sütése, pedig ehhez aztán tényleg nem kell varázsolni, azt mindenki meg tudja csinálni legkésőbb harmadik próbálkozásra). A
rózsaborsos mártás nem rossz, de elég vad és harsány, nem valami jól egészíti ki a kacsa és a burgonyafánk kettősét. A
burgonyafánk jó.
Vén hajó
V. Ker., Vigadó tér, 2-es hajóállomás.
Tel.: 266-1081Étel: 6
Kiszolgálás: 6
Ár/érték: 5Menü:Gulyásleves: 950 Ft
Füstölt kacsamell salátaágyon, padlizsánkrémmel: 1750 Ft
Fetával és bazsalikommal töltött csirkemell fűszeres mustármártással: 2550 Ft
Rozé kacsamell narancsos rózsaborsos mártással, burgonyafánkkal: 2950 Ft
Összesen: 8200 Ft + borravaló
Teszt időpontja: 10.01.09.
Forrás:
EXIT