Wolfmother: Cosmic Egg
Egy retrózenekarnak vajon fáj, ha átkerül múlt időbe? Az ausztrál Wolfmothernek majdnem egy mozdulattal sikerült ezt elintéznie, amikor Andrew Stockdale mellől távoztak a többiek, de aztán a gitáros-énekes renoválta a csapatot, és megcsinálta a második lemezüket, úgyhogy hosszabb agóniára számíthatunk.
Frissítve: 2010. 03. 02. 05:22
Itt kell megjegyeznem: nem tartom én kizártnak, hogy Stockdale nyolc év múlva is lángoló tekintettel (és felemás eredménnyel) fogja nyúlni a hetvenes évekbeli hard rock zenekarokat, ugyanis elég őszintén csinálja – sőt valószínűleg pont ez lesz a végzete. Merthogy ugye a vicceskedő Darkness mellett is hamar elment a világ, miután egy pillanatra megállt röhögni, itt meg nem is röhögni állt meg mindenki, hanem csak egy trendi terpeszre.
A
Cosmic Egg egyébként semmivel nem rosszabb, mint a
Wolfmother debütalbuma, talán a
Black Sabbath-porból kicsit kevesebb került bele, a
Led Zeppelin feliratúból meg több, de a hígítási arány ugyanaz – és lehet, hogy így lesz ez legközelebb, meg azután is. Csak épp akkor már mást jelent majd a carpe diem, úgyhogy senki nem fog törődni a zenekarral még annyira sem, mint jelenleg, pedig máris fogy a lelkesedés. Illetve dehogynem: maradunk majd mi
a Wolfmotherrel, akik tegnap sem estünk hanyatt tőle, de holnap is elbólogatunk rá. Milyen ironikus.
6/10
– Busa –
Kiadó: Modular / Universal
Forrás:
EXIT