A burzsoázia diszkrét hája - Kacsa

Pucckörképünk második versenyzõje igazi nagyágyú. Ami egy magas színvonalú, meghitt és kifinomult vacsorához szerintük kell, az itt hiánytalanul megvan. A teríték szép, makulátlan, és látványosan minõségi, a vacsora elõtti aperitif miatt szépen kitolják kis kocsin az egész választékot, a pincérek mozgása precíz és elegáns, semmi fakszni, minden pontosan úgy történik, ahogyan azt muszáj egy ilyen helyen mûvelni. A teremfõnök, ez a mérhetetlenül kedves és zavarba ejtõen stílusos úr szakmájának igazi mestere, egyetlen apró hibát nem vét ott-tartózkodásunk alatt, komolyan, a legnagyobbak között a helye. Van élõzene is, zongora és hegedû, igen figyelemreméltó, bár a repertoár hallatán kissé elbizonytalanodunk. Értjük mi, hogy az ilyesmire elvileg van kereslet, de azért egy ilyen kaliberû helyen bizony komikusan veszi ki magát Zámbó Imre Még nem veszíthetekje közvetlenül Demjén Rózsi Szerelemvonata és a Homok a szélben elõtt. Remekül szórakozunk. Ezek a Kacsa mannschaftja szerint elengedhetetlenek egy tökéletes vacsorához, és ebben - a muzikális vonalat leszámítva - nekik tökéletesen igazuk van. Ha mindezekhez egyszer hozzáveszik a minõségi konyhát is, akkor lesz aztán nagy boldogság a Fõ utcában. Ha ugyanis egy hely szemmel láthatólag ilyen komolyan veszi a vendéglátást, akkor bizony - az egyszeri székellyel szólva - viccnek kicsit erõs az, ami estebédünk elsõ felében történik. A komoly ízléssel megkomponált elõételek közül a magyaros ízelítõt választjuk. Ilyen helyen csak sikerül valami igazán fantasztikusat összehozni ezen a címen, fõleg négy rugóért. Nagyszerû minõségû kolbászokat, egy kis házilag készített májast, friss, ropogós libatepertõt, házi sütésû kenyeret, ilyesmiket. Persze nem sikerül. Van ugyan egy finom, hideg libamájszeletke a tálon, de viszonylag nehéz erre koncentrálni úgy, hogy közben a három szelet téliszalámit, a közepesnél valamivel gyengébb minõségû kolbászt vagy a kicsit savanykás szagú tarjaszeletet nézve próbáljuk megõrizni a komolyságunkat. Akad még egy keményre fõzött fürjtojás is, hogy teljes legyen a gasztronómiai közhelyparádé, nyilván.
Paradicsomleves vodkával (900 Ft). Azért kértem ezt, mert a fõúr szerint eddig arra panasz nem érkezett, amit én készséggel el is hittem. Valószínûleg teljesen mást kaptam, mint amire nem érkezett eddig panasz, mert erre én már ránézésre panaszkodtam volna, olyan híg volt - az íze pedig mindenben megerõsített. Ezt teljesen fölösleges megfõzni, kiskonzerv aranyfácánt össze lehet önteni langyos vízzel, kicsit megmikrózni, aztán jó napot kívánok, bon appétit, lehet fogyasztani, sokkal rosszabbul nem jár a kedves vendég. Szomorúak lettünk, de szerencsére a fõételek jobb kedvre derítettek. Két kacsaételt rendeltünk, ha már az étlapon kiemelt helyen szerepeltek ezek a szárnyasok, és ezekkel nem is volt semmi baj, sõt. Mindkettõ hibátlan. A Rozsnyai-kacsamell (4700 Ft) gombás-májas raguja mennyei volt, az elsõ hallásra kicsit mûfajidegen, fetával töltött, ún. "Kata kedvence" (4700 Ft) is kifejezetten harmonikus, emlékezetes ízvilágot alkotott. Kár, hogy ez bizony nem elég egy olyan helyen, ahol két deci kóla 600 Ft, és az egyetlen, kimérve kapható vörös decije 1250 Ft. Annyi pénzbõl, amennyit a Kacsában hagytunk, bizony igen sok helyen lehet jóval színvonalasabbat enni, e helyt is szó esett már többrõl. Igaz, ott nincs zsúrkocsi, meg Homok a szélben.

Kacsa
1027 Bp., Fõ utca 75.
Tel.: 201-9992

Étel: 6
Kiszolgálás: 10
Ár/érték: 3