MOZI24A Nyomozó
A krimi mûfaj az utóbbi években erõsen átcsoportosította erõit a kisképernyõre, és a nagy vásznakon komoly hiány mutatkozik rejtélyes bûnügyekbõl, és az azokat felderítõ cinikus detektívekbõl. Remélni se mertük volna, hogy a hiánypótlás épp Magyarországról fog érkezni.
Frissítve: 2008. 10. 11. 09:23
A nyomozó minden egyes percén látszik, hogy rendezõje kívülrõl fújja a krimik szabályait, ugyanis nemcsak ügyesen alkalmazza õket, hanem kellõ pillanatban mindig csavar is rajtuk egyet. A meglehetõsen sötét hangvételû történetbe nem fél egy szinte már romantikus vígjátéki szálat illeszteni, valamint enyhén bizarr, ugyanakkor vicces fantáziaképekkel operálni, ám ezekkel se töri össze a sztori ívét, pusztán csak egyedivé varázsolja a történetet.
Már önmagában a fõhõs foglalkozása sem nevezhetõ mindennapinak, ugyanis Malkáv Tibor boncmesterként dolgozik. Az ebbõl a ténybõl szinte természetesen adódó hullaházi ijesztgetések ezúttal elmaradnak, cserébe viszont végignézhetjük mindazok halálát, akik hõsünk kezei közé kerülnek. A fõszereplõk szinte már annyira esetlenek, mint a Pop, csajok satöbbiben, ráadásul a rendezõ nem fél attól, hogy egy gyilkost tegyen meg filmje legszimpatikusabb karakterévé. Malkáv pénzért brutálisan szúr agyba egy férfit, aztán amikor kiderül számára pár érdekesség az áldozatról, nyomozni kezd a megbízója után.
Gigor Attila bemutatkozó filmjében a miért kérdések a legfontosabbak, és bár utólag rágódva a sztorin a gyilkos személyére rájönni pofonegyszerû, a rendezõ néhány mellékszállal ügyesen eltereli a figyelmünket, hogy az egyébként triviális megoldás fel se merülhessen a nézõ fejében, és a végén meglepetésként érje.
A direktor szándékosan kerülte az elhasznált magyar filmes arcokat. Anger Zsolt és Rezes Judit játékát nézve valóban sok kihasználatlan tehetség várhat még bemutatkozásra. Anger szinte teljes fapofával, minimálmimikával játssza emberi kapcsolatokra, valamint érzelmek kinyilvánítására képtelen hõsét, a minimalizmusában mégis marad annyi emberség, amivel az utóbbi évek egyik legszerethetõbb magyar filmes figuráját alkotja meg.
A nyomozón sajnos minden pozitívuma ellenére látszik, hogy kevés pénzbõl készült. Hiába láthatunk ragyogó vizuális ötleteket, ha 35-ös helyett csak 16-os filmre tudtak forgatni, és ebben a formátumban ezek sajnos kevésbé érvényesülnek. Ha a képi megvalósítás is méltó lenne a film többi részéhez, biztosan az utóbbi évek legjobb krimijével lenne dolgunk, de így se marad semmi ok szégyenkezésre.
Már önmagában a fõhõs foglalkozása sem nevezhetõ mindennapinak, ugyanis Malkáv Tibor boncmesterként dolgozik. Az ebbõl a ténybõl szinte természetesen adódó hullaházi ijesztgetések ezúttal elmaradnak, cserébe viszont végignézhetjük mindazok halálát, akik hõsünk kezei közé kerülnek. A fõszereplõk szinte már annyira esetlenek, mint a Pop, csajok satöbbiben, ráadásul a rendezõ nem fél attól, hogy egy gyilkost tegyen meg filmje legszimpatikusabb karakterévé. Malkáv pénzért brutálisan szúr agyba egy férfit, aztán amikor kiderül számára pár érdekesség az áldozatról, nyomozni kezd a megbízója után.
Gigor Attila bemutatkozó filmjében a miért kérdések a legfontosabbak, és bár utólag rágódva a sztorin a gyilkos személyére rájönni pofonegyszerû, a rendezõ néhány mellékszállal ügyesen eltereli a figyelmünket, hogy az egyébként triviális megoldás fel se merülhessen a nézõ fejében, és a végén meglepetésként érje.
A direktor szándékosan kerülte az elhasznált magyar filmes arcokat. Anger Zsolt és Rezes Judit játékát nézve valóban sok kihasználatlan tehetség várhat még bemutatkozásra. Anger szinte teljes fapofával, minimálmimikával játssza emberi kapcsolatokra, valamint érzelmek kinyilvánítására képtelen hõsét, a minimalizmusában mégis marad annyi emberség, amivel az utóbbi évek egyik legszerethetõbb magyar filmes figuráját alkotja meg.
A nyomozón sajnos minden pozitívuma ellenére látszik, hogy kevés pénzbõl készült. Hiába láthatunk ragyogó vizuális ötleteket, ha 35-ös helyett csak 16-os filmre tudtak forgatni, és ebben a formátumban ezek sajnos kevésbé érvényesülnek. Ha a képi megvalósítás is méltó lenne a film többi részéhez, biztosan az utóbbi évek legjobb krimijével lenne dolgunk, de így se marad semmi ok szégyenkezésre.
hirdetés