MOZI24A páriát ritkítja 1. - Kashmir
Az indiai konyhák fõvárosi csoportjában kialakulóban van egy jól körülhatárolható alcsoport, amely a rusztikusabb, komoly fûszerezésû ételek helyett egy finomított ízvilággal várja a dekadens ízlésû vendégeket.
Frissítve: 2006. 11. 04. 12:40
Ezeket én jobb híján yuppie indiainak neveztem el, ide tartozik többek között a tavaly már meglátogatott Salaam Bombay és a Kama Sutra - és az alábbi két hely is.
Ez a yuppie konyha egyáltalán nem jelent rossz konyhát, mindössze arról van szó, hogy kíméletesen bánnak a fûszerekkel. Semmi sem csíp úgy, hogy az ember orrnyergérõl elkezd ömleni a veríték, és a szájában még másnap reggel is érezni a szolid égési sérülések nyomait, aminek köszönhetõen eme helyek ideálisak az indiai konyhával való, komolyabb áldozatokat nem igénylõ ismerkedésre, de a haladók és a komolyabb izgalmakra vágyóknak néhol bizony csalódásra kell számítaniuk. Az egyébként mindenféleképpen megjegyzendõ, hogy indiaiban rosszat enni eddig nem nagyon sikerült, az egyes helyek leggyengébb tételei is magasan fölötte álltak annak, amit a hazai kisvendéglõk tekintetében a nagy átlag kifejezéssel szokás illetni. A Kashmirban sincs ez másképp, a kozmopolita hangulattal operáló hely ugyan nem a legjobb indiai a városban, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek csalódnia kellene, aki egy jó tikka masalát vagy kadhit szeretne enni, hozzá meg egy jó mango lassit inni. A mango lassit egyébként itt is (mint a Shalimar kivételével mindenhol) túlcukrozzák, de a kevésbé édesszájúak nyugodtan szóljanak, és akkor a cukor kihagyásával kitûnõ, savanykás italhoz juthatnak. A hely Achilles-sarka leves és samosa fronton mutatkozik meg. Utóbbi túlságosan olajos és nehéz, az efféle leveles tésztába göngyölt mindenfélének pedig a halála, amikor megszívja magát az egyébként sem túl jó minõségû napraforgóolajjal. A levesek közül az indiai csirkeleves kifejezett melléfogás, az egyetlen karaktert a tetejére szórt friss koriander kölcsönzi a kicsit híg és testetlen, gombával és csirkével megpakolt tejszínes lének. Az indiai zöldségleves, a thupa már jobb valamivel, rengeteg harsogó zöldségbõl és pikáns, fûszeres húslevesalapból készül: korrekt, koncentrált, bár a vége felé unalmassá váló étel. Ebédünk többi része teljesen rendben van, a marhával kért tikka masala és a kadhi bárány elsõrangú, a hús vajpuha, és mindkettõ szaftja sûrû és fûszeres - bár a kadhi bárány nem elég csípõs sajnos, de hát a környék banknegyedeinek dolgozói biztos nincsenek hozzászokva az indiai rokkendrollhoz. A felszolgálással akad némi probléma, a pincér úgy viselkedik, mintha csak beugrott volna kisegíteni, a helyhez semmi köze nincsen, fölveszi a rendelést, kihozza az ételt, de az üres poharakat látva eszébe nem jut megkérdezni, hogy szeretnénk-e még inni.
Étel: 3
Kiszolgálás: 3
Ár/érték: 2,5
1051 Bp., Arany János u. 13.
Tel.: 354-1806
Ez a yuppie konyha egyáltalán nem jelent rossz konyhát, mindössze arról van szó, hogy kíméletesen bánnak a fûszerekkel. Semmi sem csíp úgy, hogy az ember orrnyergérõl elkezd ömleni a veríték, és a szájában még másnap reggel is érezni a szolid égési sérülések nyomait, aminek köszönhetõen eme helyek ideálisak az indiai konyhával való, komolyabb áldozatokat nem igénylõ ismerkedésre, de a haladók és a komolyabb izgalmakra vágyóknak néhol bizony csalódásra kell számítaniuk. Az egyébként mindenféleképpen megjegyzendõ, hogy indiaiban rosszat enni eddig nem nagyon sikerült, az egyes helyek leggyengébb tételei is magasan fölötte álltak annak, amit a hazai kisvendéglõk tekintetében a nagy átlag kifejezéssel szokás illetni. A Kashmirban sincs ez másképp, a kozmopolita hangulattal operáló hely ugyan nem a legjobb indiai a városban, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek csalódnia kellene, aki egy jó tikka masalát vagy kadhit szeretne enni, hozzá meg egy jó mango lassit inni. A mango lassit egyébként itt is (mint a Shalimar kivételével mindenhol) túlcukrozzák, de a kevésbé édesszájúak nyugodtan szóljanak, és akkor a cukor kihagyásával kitûnõ, savanykás italhoz juthatnak. A hely Achilles-sarka leves és samosa fronton mutatkozik meg. Utóbbi túlságosan olajos és nehéz, az efféle leveles tésztába göngyölt mindenfélének pedig a halála, amikor megszívja magát az egyébként sem túl jó minõségû napraforgóolajjal. A levesek közül az indiai csirkeleves kifejezett melléfogás, az egyetlen karaktert a tetejére szórt friss koriander kölcsönzi a kicsit híg és testetlen, gombával és csirkével megpakolt tejszínes lének. Az indiai zöldségleves, a thupa már jobb valamivel, rengeteg harsogó zöldségbõl és pikáns, fûszeres húslevesalapból készül: korrekt, koncentrált, bár a vége felé unalmassá váló étel. Ebédünk többi része teljesen rendben van, a marhával kért tikka masala és a kadhi bárány elsõrangú, a hús vajpuha, és mindkettõ szaftja sûrû és fûszeres - bár a kadhi bárány nem elég csípõs sajnos, de hát a környék banknegyedeinek dolgozói biztos nincsenek hozzászokva az indiai rokkendrollhoz. A felszolgálással akad némi probléma, a pincér úgy viselkedik, mintha csak beugrott volna kisegíteni, a helyhez semmi köze nincsen, fölveszi a rendelést, kihozza az ételt, de az üres poharakat látva eszébe nem jut megkérdezni, hogy szeretnénk-e még inni.
Étel: 3
Kiszolgálás: 3
Ár/érték: 2,5
1051 Bp., Arany János u. 13.
Tel.: 354-1806
hirdetés