Dolores O'Riordan: Are You Listening?

Hát igen, a hivatalosan a mai napig fel nem oszlott, ám 2003 óta "tartós távollétet" jelentõ ír zenekar pályafutása nem teljesen úgy alakult, ahogy az az álmoskönyvekben meg van írva. Hiába a 42 millió eladott lemez (na jó, ide nekem ezt a bukást!), a kezdetben szárnyalni látszó csapat 1995 után nem igazán tudott emlékezest alkotni (hacsak a Q Magazine által minden idõk 50 legrosszabb lemeze közé választott To The Faithfull Departedet nem soroljuk ebbe a kategóriába), így aztán nem csoda, hogy mindenki nekiállt szépen a saját karrierjét építgetni. A jellegzetes hangú és stílusú Dolores dolgozott például Zuccheróval, Angelo Badalamentivel és a Jam and Spoonnal, és most elérkezettnek látta az idõt, hogy saját neve alatt is piacra dobjon valamit. Hogy jól tette-e? Hááát... A Black Widowról most már értjük, miért maradt ki anno a Pókember 2-bõl, a beharangozó kislemez, az Ordinary Day kétségbeejtõen olyan, mint a címe, a Cranberries kissé megfonnyadt sikerképletét citáló October másodszorra már kissé idegesítõ, i ták dálse, ahogy annak idején a suliban tanultuk. Tipikusan az a lemez, amire - a nagyon elfogult rajongókat nem számítva - senki sem fog emlékezni két hónap, akarom mondani két hét vagy akár csak két óra múlva sem. Öööö, mirõl is regéltem az elébb?

5/10