Felkoppintva

Hogy tudniillik mire föl volt ez a bõdületes felhajtás a premier idején, amikor is a kritikusok nem gyõzték ünnepelni a filmet, a stábot, a történetet, a kifinomult poénokat. Valahol nyilván érti az ember: ha a kamionnyi Wayans tesók féle izé, Ben Stiller-féle ez-az és Will Ferrell-féle satöbbi mellett néha-néha kijön egy vígjáték, ami annyira nem víg, mint amennyire igyekeztek az alkotók, akkor azt illik megsüvegelni. Hogy ugye végre nemcsak egymás ölébe hányással viccelnek a vásznon, végre nemcsak unásig ismert, burleszk szintû poénok vannak, hanem igazi jellemkomikum, sõt karakterfejlõdés, sõt árnyalt történet. És az aztán van itt.
Két fiatal (a fullos, ambiciózus, tévés lány és az esetlen, fûtõl belassult pasi) egy jól sikerült diszkós este után kevésbé jól sikerült reggelre ébred: kiderül ugyanis, hogy ami felelõtlen egyéjszakás kalandnak indult, az a fegyelmezetlen óvszerhasználat miatt életre szóló projektté válik: a csaj teherbe zuhan, ráadásul meg is akarja tartani. Úgyhogy akkor össze kellene csiszolódni, ami nem lesz könnyû. Könnyed és szódával igazán csúszó két órában sikerül is megoldani a dolgot, egy-két kivételtõl eltekintve különösebben jó viccek nincsenek, igazán jó karakterek meg vannak ugyan, de õk sajnos csak mellékszerepet kaptak a történetben. Pedig Paul Rudd és Leslie Mann egész egyszerûen fergetegesek a kissé kiégett házaspár szerepében - miattuk érdemes megnézni a filmet.

Film: 6
Extrák: 6