MOZI24Éjszaka a múzeumban
Ben Stillert roppant divatos fanyalgással fogadni úgynevezett entellektüel körökben, pedig Owen Wilson és Vince Vaughn mellett kevés megbízhatóbb komikust tudnék most felsorolni.
Frissítve: 2007. 01. 27. 15:19
Nyilván vannak, akiknek a franciás gyomra nem veszi be az altesti poénkodás java részét, azok most megpróbálkozhatnak ezzel a darabbal: alig van illetlenkedés. Nem is olyan vicces. Pontosabban fogalmazva: nem lehet tudni, hogy mennyire vicces maga a film, mert a magyar szinkronon szemmel láthatólag nem jön át minden poén. Ezen most nem kezdünk el sírni, mert valahol indokoltnak tartjuk, hogy egy echte családi mozit szinkronizálva vetítenek mindenhol vagy szinte mindenhol - mindössze megjegyeztük. Miheztartás végett, ha úgy jobban tetszik.
Szóval Ben Stiller ezúttal igazi, hamisítatlan családi filmben szerepel - mit jelent ez? Elsõsorban azt, hogy komoly, megrázó szórakozásra (mint amilyet a zseniális Kidobós jelentett) ne számítson senki: finom, pillekönnyû poénok vannak, hogy a 9 és a 99 éves korosztály egyaránt megtalálja a számítását. Minden erre van feltéve, a történet bevált paneleitõl kezdve a magától minden ötletet és gondolatot távol tartó rendezõ (Shawn Levyrõl van szó, neki a Rózsaszín párduc remake-jét köszönheti, aki szeretné) személyéig. És ez jól is van így: álmos vasárnap délelõttökön, tunya szombat délutánokon pontosan az ilyen filmeknek van ideje, három perc alatt elfelejthetõ, a maga nemében "amúgy" korrekt darabról. Amiben mindenki hozza a tõle elvártat, Ben Stiller mérsékelten vicces, a szituációk kicsikét szellemesek, kicsikét meg unalomig ismertek, a sztori pedig a következõ: van a lúzer, elvált, de alapvetõen kedves apafigura, aki hosszú ideje munkanélküli. Pont jókor jön számára egy álláslehetõség, amit eddig mindenki visszautasított: éjjeliõrként kellene a Természetrajzi múzeumban vigyázni a rendet, igazán semmiség a dolog. Igen ám, csakhogy egy titokzatos aranytábla miatt a múzeumban kiállított mindenfélék éjszakánként életre kelnek, és hatalmas bulizásba kezdenek. És ha hõsünknek nem lenne elég a játékos kedvû tyrannosaurus csontváza, a piromániás Homo erectusok, a miniatûr római légió vagy maga Teddy Roosevelt, akkor egy rejtélyes bûnüggyel is foglalkozhat fennmaradó szabadidejében. Ennyi. Rántott hús és krumpli után ideális választás.
Szóval Ben Stiller ezúttal igazi, hamisítatlan családi filmben szerepel - mit jelent ez? Elsõsorban azt, hogy komoly, megrázó szórakozásra (mint amilyet a zseniális Kidobós jelentett) ne számítson senki: finom, pillekönnyû poénok vannak, hogy a 9 és a 99 éves korosztály egyaránt megtalálja a számítását. Minden erre van feltéve, a történet bevált paneleitõl kezdve a magától minden ötletet és gondolatot távol tartó rendezõ (Shawn Levyrõl van szó, neki a Rózsaszín párduc remake-jét köszönheti, aki szeretné) személyéig. És ez jól is van így: álmos vasárnap délelõttökön, tunya szombat délutánokon pontosan az ilyen filmeknek van ideje, három perc alatt elfelejthetõ, a maga nemében "amúgy" korrekt darabról. Amiben mindenki hozza a tõle elvártat, Ben Stiller mérsékelten vicces, a szituációk kicsikét szellemesek, kicsikét meg unalomig ismertek, a sztori pedig a következõ: van a lúzer, elvált, de alapvetõen kedves apafigura, aki hosszú ideje munkanélküli. Pont jókor jön számára egy álláslehetõség, amit eddig mindenki visszautasított: éjjeliõrként kellene a Természetrajzi múzeumban vigyázni a rendet, igazán semmiség a dolog. Igen ám, csakhogy egy titokzatos aranytábla miatt a múzeumban kiállított mindenfélék éjszakánként életre kelnek, és hatalmas bulizásba kezdenek. És ha hõsünknek nem lenne elég a játékos kedvû tyrannosaurus csontváza, a piromániás Homo erectusok, a miniatûr római légió vagy maga Teddy Roosevelt, akkor egy rejtélyes bûnüggyel is foglalkozhat fennmaradó szabadidejében. Ennyi. Rántott hús és krumpli után ideális választás.
hirdetés