Kutyaszorítóban

Csütörtöktõl a hazai mozikban elõször látható Tarantino klasszikusa, a Kutyaszorítóban, amelyben egyrészt ugye arról van szó, hogy hogyan fogjunk neki egy Madonna-opusz mélyrétegeinek a feltárásához, miért jár a pincérnõknek borravaló, illetve hogyan adjunk elõ egy hihetõ rendõrös-majdnem lebukós sztorit, másrészt meg arról, hogyan és mibõl bontakozik ki a késõbbi Tarantino-univerzum, melynek egyként része a Ponyvaregény, a Született gyilkosok vagy a Jackie Brown. A Kutyaszorítóban címû moziban minden megvan, amiért Tarantinót fenegyereknek szokás nevezni: a pörgõs, a kúl, a feszes párbeszédektõl kezdve a remekül kidolgozott szituációkon és karaktereken keresztül az idõsíkok közötti ugrálásig és a popkultúra ikonjai elõtt való tisztelgésig. Hogy a filmnek mennyire helye van a nagy mûveknek fenntartott panteonban, jól mutatja, hogy - noha már láttuk tízszer, de inkább hússzor - most moziban újranézve is ugyanolyan ütõs, élvezetes és friss munka, mint elõször.
Egy film, melynél nem pusztán retorikai túlhabzás a "kötelezõ darab" kifejezés.

- Manny Calavera -