MOZI24Ritkább Róma
Vegyük úgy, hogy már túl vagyunk a kötelezõkön. Persze kinek mi az? Mert azzal sincs gond, ha nem teljesítettünk mindent romtól romig. Mindenkinek megvan a maga Rómája, és ez így van rendjén. Ez a város egyszerûen haláli, ráadásul tele van zord templomokkal, katakombákkal és sok más, egyéb túlvilági turpissággal.
Frissítve: 2008. 10. 25. 13:41
"Halál-Úr Temploma"
Hogy rögtön a végén kezdjük, méghozzá Adyval, a csontok katedrálisával... A koponyák azonnal szemet szúrtak. A megboldogultak lelki üdvének ajánlott templomban (Santa Maria dell'Orazione e Morte - Via Giulia) két, szárnyas koponya nehezedik ránk rögtön a bejáratnál. Kegyes testvériség alakult itt a 16. században, mely nem vállalt kevesebbet, mint hogy összegyûjtse és keresztény szertartással nyugalomba helyezze a névtelen holtakat. A halált jelképezi az ókorban volt használatos homokóra, sõt a persely sem mentes a csontvázas ábrázolástól. Aztán nem kis meglepetésünkre ugyanez van a Colosseum közelében lévõ San Pietro in Vincoliban, ahol nemcsak a haláltáncot lejtõ csontvázakat nézzük lélegzet-visszafojtva, hanem Michelangelo termetes, erõt és tekintélyt sugárzó Mózesét is. A halál komor jelenléte leginkább a Santa Maria della Concezione (Via Veneto 27.) szentélyében, helyesebben a templom kriptájában nehezedik ránk. A kapucinus barátok azt eszelték ki, hogy eltávozott testvéreik csontjaival, koponyáival ékesítik a boltozott kápolnák falait. Takaros rendben sorakoznak itt koponyák ezrei, csigolyák füzérben, kecses csípõ-, kar- és lábszárcsontok, melyeket néhol töviskoszorú vagy feszület alakban drótoztak össze. E különös memento morit a 17. század végétõl csaknem száz éven át építgették. A kijáratnál nem ússzuk meg intelem nélkül: "Ami te vagy, azok voltunk. Amik vagyunk, az leszel te."
A test változatos nyughelyei
S ha mégoly bizarrnak tûnik is a fenti, mértani pontossággal szerkesztett nyugvóhely, a ciprusokkal és ernyõfenyõkkel szegélyezett Via Appia Anticán, a katakombák felé bandukolva arra jutunk, hogy a föld gyomrába való temetkezés szemernyivel sem különb amannál. A Via Appia Anticát romos családi kripták és közös sírkamrák, nevezetesen kolumbáriumok tarkítják. Ezek leginkább galambdúcra emlékeztetnek. E boltozott sírkamrákat gazdag rómaiak építették felszabadított rabszolgáik hamvvedreinek vagy üzleti befektetés gyanánt, megvásárlásra kínálva azoknak, akiknek nem futotta saját sírboltra. A katakombák kamrái azonban már más képet mutatnak. A San Callistóban pl. négy szinten futnak a járatok. A testeket a falba vájt fülkékbe helyezték, ahol két-három halott fért el. A legfontosabb termeket stukkók és freskók díszítették, a San Sebastiano nevû katakomba falait pedig Szent Péterhez, illetve Pálhoz intézett feliratok borítják. A vég nélkül kanyargó kilométeres folyosókon erõs félelemérzet kerít hatalmába: belengi a halál az egészet. Nem így a protestáns temetõben, a hét dombra épült város egyik legfestõibb helyén. "Itt nyugszik az, aki nevét a vízre írta", azaz John Keats, itt pihen továbbá Shelley - pontosabban csak a szíve. Testét állítólag a Pisa melletti tengerparton hamvasztották el, ám barátja, Lord Byron szerint szíve nem égett el, melyet aztán egy ideig még borban is õriztek.
Az egyházé a közvetítõ szerep
Az Aventino domb lakónegyedének egyik utcájában, meglehetõsen eldugott helyen áll pl. a San Saba. Ez az oratórium a 7. századi arab betörés elõl menekülõ palesztinai szerzetesek védelmére épült, átalakult, újjáépült, de nem is ez az érdekes, hanem 13. századi freskómaradványai: az ágyon fekvõ három ruhátlan kisasszonynak Szent Miklós egy arannyal teli erszénnyel segít. Aki azonban magamaga kívánja intézni a közbenjárást, menjen a Lateránba, a Santa Scalába. A 28 lépcsõfokot, amelyen állítólag maga Krisztus járult Poncius Pilátus elé, a legenda szerint bizonyos Szent Heléna hozatta el Jeruzsálembõl, majd a 16. században V. Sixtus pápa állíttatta jelenlegi helyére. A lépcsõfokokat láb nem érintheti: a magaslat kizárólag térden mászható meg, amennyiben a bûnbánat e formáját választjuk. Aztán ott a másik lépcsõ, a Capitolium oldalában meghúzódó Aracoeli, mely a Szûz Mária templomához vezet. Itt található a gyermek Jézus, pontosabban a 15. századi, a Getsemani-kert egyik fájából faragott szobrocskája. Kicsiny kápolnáját szinte beborítják a fohászkodó, segítséget kérõ irományok a szakadt cetliktõl a színes-szagos borítékokig, ami nem csoda, ha arra gondolunk, hogy a hiedelem szerint csodatévõ erejének nincs határa. Pontosan 124 fokú márványlépcsõ vezet hozzá, ami a 14. század közepén épült, hálaként a fekete halál elmúltával. Sokféle dolog történt itt késõbb - néptribunusok dörgedelmes beszédeinek helyszíne volt, vándoroknak adott szállást -, de amirõl leginkább nevezetes: a közhiedelem szerint, aki térden csúszva abszolválja a csaknem másfélszáz lépcsõfokot, boldog lottófõnyeremény-tulajdonossá válik. Figyelem: az olasz lottóról beszélünk! Mindenki a maga szerencséjének kovácsa hát, ki ilyen, ki olyan közbenjárást vesz igénybe.
Megtehetjük ezt mindaddig, amíg egy 8. századi prófécia be nem teljesedik, miszerint: Róma addig áll, amíg a Colosseum. Ha a Colosseum összedõl, Róma is vele bukik, és Róma bukásával összedõl a világ. Jelentjük: még szilárdan tartja magát, és igyekszünk errõl évrõl évre személyesen megbizonyosodni a mi Rómánkban.
Hogy rögtön a végén kezdjük, méghozzá Adyval, a csontok katedrálisával... A koponyák azonnal szemet szúrtak. A megboldogultak lelki üdvének ajánlott templomban (Santa Maria dell'Orazione e Morte - Via Giulia) két, szárnyas koponya nehezedik ránk rögtön a bejáratnál. Kegyes testvériség alakult itt a 16. században, mely nem vállalt kevesebbet, mint hogy összegyûjtse és keresztény szertartással nyugalomba helyezze a névtelen holtakat. A halált jelképezi az ókorban volt használatos homokóra, sõt a persely sem mentes a csontvázas ábrázolástól. Aztán nem kis meglepetésünkre ugyanez van a Colosseum közelében lévõ San Pietro in Vincoliban, ahol nemcsak a haláltáncot lejtõ csontvázakat nézzük lélegzet-visszafojtva, hanem Michelangelo termetes, erõt és tekintélyt sugárzó Mózesét is. A halál komor jelenléte leginkább a Santa Maria della Concezione (Via Veneto 27.) szentélyében, helyesebben a templom kriptájában nehezedik ránk. A kapucinus barátok azt eszelték ki, hogy eltávozott testvéreik csontjaival, koponyáival ékesítik a boltozott kápolnák falait. Takaros rendben sorakoznak itt koponyák ezrei, csigolyák füzérben, kecses csípõ-, kar- és lábszárcsontok, melyeket néhol töviskoszorú vagy feszület alakban drótoztak össze. E különös memento morit a 17. század végétõl csaknem száz éven át építgették. A kijáratnál nem ússzuk meg intelem nélkül: "Ami te vagy, azok voltunk. Amik vagyunk, az leszel te."
A test változatos nyughelyei
S ha mégoly bizarrnak tûnik is a fenti, mértani pontossággal szerkesztett nyugvóhely, a ciprusokkal és ernyõfenyõkkel szegélyezett Via Appia Anticán, a katakombák felé bandukolva arra jutunk, hogy a föld gyomrába való temetkezés szemernyivel sem különb amannál. A Via Appia Anticát romos családi kripták és közös sírkamrák, nevezetesen kolumbáriumok tarkítják. Ezek leginkább galambdúcra emlékeztetnek. E boltozott sírkamrákat gazdag rómaiak építették felszabadított rabszolgáik hamvvedreinek vagy üzleti befektetés gyanánt, megvásárlásra kínálva azoknak, akiknek nem futotta saját sírboltra. A katakombák kamrái azonban már más képet mutatnak. A San Callistóban pl. négy szinten futnak a járatok. A testeket a falba vájt fülkékbe helyezték, ahol két-három halott fért el. A legfontosabb termeket stukkók és freskók díszítették, a San Sebastiano nevû katakomba falait pedig Szent Péterhez, illetve Pálhoz intézett feliratok borítják. A vég nélkül kanyargó kilométeres folyosókon erõs félelemérzet kerít hatalmába: belengi a halál az egészet. Nem így a protestáns temetõben, a hét dombra épült város egyik legfestõibb helyén. "Itt nyugszik az, aki nevét a vízre írta", azaz John Keats, itt pihen továbbá Shelley - pontosabban csak a szíve. Testét állítólag a Pisa melletti tengerparton hamvasztották el, ám barátja, Lord Byron szerint szíve nem égett el, melyet aztán egy ideig még borban is õriztek.
Az egyházé a közvetítõ szerep
Az Aventino domb lakónegyedének egyik utcájában, meglehetõsen eldugott helyen áll pl. a San Saba. Ez az oratórium a 7. századi arab betörés elõl menekülõ palesztinai szerzetesek védelmére épült, átalakult, újjáépült, de nem is ez az érdekes, hanem 13. századi freskómaradványai: az ágyon fekvõ három ruhátlan kisasszonynak Szent Miklós egy arannyal teli erszénnyel segít. Aki azonban magamaga kívánja intézni a közbenjárást, menjen a Lateránba, a Santa Scalába. A 28 lépcsõfokot, amelyen állítólag maga Krisztus járult Poncius Pilátus elé, a legenda szerint bizonyos Szent Heléna hozatta el Jeruzsálembõl, majd a 16. században V. Sixtus pápa állíttatta jelenlegi helyére. A lépcsõfokokat láb nem érintheti: a magaslat kizárólag térden mászható meg, amennyiben a bûnbánat e formáját választjuk. Aztán ott a másik lépcsõ, a Capitolium oldalában meghúzódó Aracoeli, mely a Szûz Mária templomához vezet. Itt található a gyermek Jézus, pontosabban a 15. századi, a Getsemani-kert egyik fájából faragott szobrocskája. Kicsiny kápolnáját szinte beborítják a fohászkodó, segítséget kérõ irományok a szakadt cetliktõl a színes-szagos borítékokig, ami nem csoda, ha arra gondolunk, hogy a hiedelem szerint csodatévõ erejének nincs határa. Pontosan 124 fokú márványlépcsõ vezet hozzá, ami a 14. század közepén épült, hálaként a fekete halál elmúltával. Sokféle dolog történt itt késõbb - néptribunusok dörgedelmes beszédeinek helyszíne volt, vándoroknak adott szállást -, de amirõl leginkább nevezetes: a közhiedelem szerint, aki térden csúszva abszolválja a csaknem másfélszáz lépcsõfokot, boldog lottófõnyeremény-tulajdonossá válik. Figyelem: az olasz lottóról beszélünk! Mindenki a maga szerencséjének kovácsa hát, ki ilyen, ki olyan közbenjárást vesz igénybe.
Megtehetjük ezt mindaddig, amíg egy 8. századi prófécia be nem teljesedik, miszerint: Róma addig áll, amíg a Colosseum. Ha a Colosseum összedõl, Róma is vele bukik, és Róma bukásával összedõl a világ. Jelentjük: még szilárdan tartja magát, és igyekszünk errõl évrõl évre személyesen megbizonyosodni a mi Rómánkban.
hirdetés