Sting: Songs From the Labyrinth

Az viszont vitathatatlan, hogy a valaha dzsesszbõgõsként indult zenész mindeközben beírta magát a poptörténet nagykönyvébe. Ötvenöt évesen egy muzsikus már nemigen kezd megújulni vagy változtatni az elõadásmódján. Sting viszont most úgy döntött, hogy kivételként erõsíti a szabályt. Az utóbbi idõben jó sok reneszánsz muzsikát hallgatott, rákattant a lantra, majd egy barátjától kapott egyet ajándékba, gyakorolni kezdett, összejött egy Edin Karamazov nevû egyáltalán nem kezdõ lantmûvésszel, és úgy döntöttek, hogy John Dowland szerzeményeibõl készítenek egy lemezt. Dowland 1563-ban született, 1626-os haláláig pedig egy komolyabb mennyiségû reneszánsz zenecsomagot hozott össze. Ebbõl szemezget a Songs From the Labyrinth, mely egy kellemes, szép zenével átszõtt album lantra és énekhangra. Akik Stingtõl valami karaktereset és újat vártak, csalódhatnak. Viszont akik mindent kajálnak tõle, szeretni fogják. Amúgy meg simán szólhatna az LP háttérmuzsikaként egy hétvégi visegrádi körsétán, merthogy olyan palotajátékos, kedves zene ez. Yeah...

3,5/5