MOZI24Sting: The journey and the labyrinth (Zenei DVD)
Van az úgy, hogy egy elõadónak jót tesz némi stíluskilengés. Stingnek viszont erre a lantos sztorira már pontot kéne tennie. Még szerencse, hogy mostanában Police-turné van, és azzal foglalkozik.
A kilencvenes évek elején Ice-T megcsinálta a maga primitív hardkórpankcuccát, a Body Countot (jeeee!!!), a Copkiller lemezzel pedig egy zseniális és örök érvényû taplóságot pakolt le az asztalra. Aki akkoriban volt kamasz, és nem tudott legalább egy sort idézni a lemezrõl, az száz fix, hogy Bonanza-klubokban fecsérelte fiatalságának drága idejét. Szóval a Copkiller egy dögös lemez, bár nyilván nem mérhetõ össze Sting magas fokú muzikalitásával, de legalább egy olyan példa, ami azt mutatja, hogy valaki tud ütõset alkotni egy másik mûfajban is, mint ami valójában a sajátja.
Gordon Summer egy jó elõadó, valaha volt neki egy piszok jó zenekara, a Police, és a szólókarrierét is legalább a fél világ ajnározza. Bár ahogy öregedett, úgy lett egyre közhelyesebb a zenéje, azért a Sting név mögött mindig valami pozitív dolog rejlett, valami megbízható minõség, valami olyan zene, ami ha esetleg megszólal valamelyik ostoba rádióban, akkor nem feltétlenül kapcsolunk el, mert ha mást nem is, azért az Englishman in New York szaxofonos jazzbetétjét mindenki szereti. Na de ekkora kalandozást mégsem kellett volna tenni, mint most, hiszen olyan pár száz éves zenei örökségeket, mint John Dowlandé, tiszteletben kell tartani, és nem játszadozni vele. Még akkor sem, ha egy olyan istenadta tehetségû lantmûvész penget Sting mellett, mint Edin Karamazov.
A kiadvány egy DVD és egy CD lemezt tartalmaz. A képanyag tartalma egy klipekkel tarkított dokumentummese, melyben fény derül arra, hogyan jött az ötlet, és hogyan valósult meg, az extrák között pedig hallható-látható egy Karamazov-szóló (ez a legtutibb), egy negyedórás koncert és a Message in a bottle lanttal, ami majdnem vicces, de mégsem. A CD-n koncertanyag és Message in a bottle megint.
Ez a kiadvány csakis az elvakult Sting-rajongóknak szól. De õk is csak nagyon lassan, nagyon apró adagokban fogyasszák!!!
3/10
Gordon Summer egy jó elõadó, valaha volt neki egy piszok jó zenekara, a Police, és a szólókarrierét is legalább a fél világ ajnározza. Bár ahogy öregedett, úgy lett egyre közhelyesebb a zenéje, azért a Sting név mögött mindig valami pozitív dolog rejlett, valami megbízható minõség, valami olyan zene, ami ha esetleg megszólal valamelyik ostoba rádióban, akkor nem feltétlenül kapcsolunk el, mert ha mást nem is, azért az Englishman in New York szaxofonos jazzbetétjét mindenki szereti. Na de ekkora kalandozást mégsem kellett volna tenni, mint most, hiszen olyan pár száz éves zenei örökségeket, mint John Dowlandé, tiszteletben kell tartani, és nem játszadozni vele. Még akkor sem, ha egy olyan istenadta tehetségû lantmûvész penget Sting mellett, mint Edin Karamazov.
A kiadvány egy DVD és egy CD lemezt tartalmaz. A képanyag tartalma egy klipekkel tarkított dokumentummese, melyben fény derül arra, hogyan jött az ötlet, és hogyan valósult meg, az extrák között pedig hallható-látható egy Karamazov-szóló (ez a legtutibb), egy negyedórás koncert és a Message in a bottle lanttal, ami majdnem vicces, de mégsem. A CD-n koncertanyag és Message in a bottle megint.
Ez a kiadvány csakis az elvakult Sting-rajongóknak szól. De õk is csak nagyon lassan, nagyon apró adagokban fogyasszák!!!
3/10
hirdetés