MOZI24The Cardigans: Best Of
Tizenöt éves fennállása alkalmából slágerválogatással jelentkezik a kilencvenes évek legsikeresebb svéd popbandája, a The Cardigans.
Tekintve, hogy a zenekar évek óta tetszhalott állapotban leledzik, s a hírek szerint ezen egyelõre nem is nagyon kíván változtatni, mindenkinek szíve joga eldönteni, mennyire tekinti idõszerûnek ezt az összegzést.
Boldog visszaemlékezés, egy korszak lezárása, a kevésbé aktív tagok cash flow-jának biztosítása vagy szimplán idõhúzás: végsõ soron mindegy, honnan nézzük. A lényeg, hogy a The Cardigans megérdemli, hogy neve fennmaradjon (s ne csupán a diszkókban és kereskedelmi adókon szénné játszott Lovefool okán). Azt nem mondom, hogy - a magyarországi koncertjein mindig igen mufurcnak mutatkozó - Nina Persson és csapata poptörténelmet írt, de azért az tagadhatatlan: karrierjük (elsõ harmada) jó néhány pályatársuknak becsületére válna. Jelen, kronológikus sorrendben haladó válogatás kissé felül is reprezentálja a háromkoronás gárda életmûvét: bár a játékidõ középsõ szakasza (a pályafutás szinte tökéletes leképezéseként) közel jár a teljes érdektelenség határvonalához, a bájosan retrós, kifejezetten ígéretes kezdés és - az "extra mezõnyjátékosként" felvonultatott Tom Jonesszal közös Talking Heads-feldolgozás - a Burning Down The House csattanójával megfejelt záróetap egyaránt a zenekar legszebb arcát vési az emlékezetünkbe. Ahogy az egy best oftól el is várható.
7/10
Boldog visszaemlékezés, egy korszak lezárása, a kevésbé aktív tagok cash flow-jának biztosítása vagy szimplán idõhúzás: végsõ soron mindegy, honnan nézzük. A lényeg, hogy a The Cardigans megérdemli, hogy neve fennmaradjon (s ne csupán a diszkókban és kereskedelmi adókon szénné játszott Lovefool okán). Azt nem mondom, hogy - a magyarországi koncertjein mindig igen mufurcnak mutatkozó - Nina Persson és csapata poptörténelmet írt, de azért az tagadhatatlan: karrierjük (elsõ harmada) jó néhány pályatársuknak becsületére válna. Jelen, kronológikus sorrendben haladó válogatás kissé felül is reprezentálja a háromkoronás gárda életmûvét: bár a játékidõ középsõ szakasza (a pályafutás szinte tökéletes leképezéseként) közel jár a teljes érdektelenség határvonalához, a bájosan retrós, kifejezetten ígéretes kezdés és - az "extra mezõnyjátékosként" felvonultatott Tom Jonesszal közös Talking Heads-feldolgozás - a Burning Down The House csattanójával megfejelt záróetap egyaránt a zenekar legszebb arcát vési az emlékezetünkbe. Ahogy az egy best oftól el is várható.
7/10
hirdetés