MOZI24The Killers: Sawdust
Ötesztendõs életmûve és tízmillió eladott hanghordozója ismeretében a The Killers elérkezettnek látta az idõt, hogy megossza a nagyközönséggel a - kegyetlenségérõl közismert - rock and roll cirkuszban szerzett fûrészporos emlékeit.
A Brandon Flowers nevével fémjelzett Las Vegas-i kvartett kifejezetten rajongóinak dedikálta a hetvenkét percnyi, tizenhét (plusz egy) számot tartalmazó ritkasággyûjteményt, s ha innen nézzük, teljesen rendben is van a dolog.
Ahogy az ilyen esetekben illendõ, a felvonultatott attrakciók között találhatunk mindenféle állatfajt: van négy, eleddig sehol máshol meg nem jelent felvétel (köztük a Lou Reeddel közös, vadiúj Tranquilize), néhány B oldalas darab, hallhatunk újra felvett, áthangszerelt dalt, sõt filmbetétet is, akad saját szám dögivel, meg egy pár feldolgozás, a végére pedig egy remix is becsúszik - homár, lúd, s mi szem-szájnak...
A felhozatal ráadásul lényegében ugyanazt a szintet hozza, mint a csapat eddigi, két albumán sorjázó felvételek, szóval a rajongók tényleg nem szólhatnak egyetlen rossz szót sem. Csakhogy egy kritikus nem minden esetben rajongó, és semleges hallgatóként azért korántsem ennyire rózsás a helyzet. A sok egyformán erõteljes, s szinte kivétel nélkül monumentálisra szerkesztett darab között kevés az igazán élvezetes, emlékezetes tétel, úgyhogy maradjunk annyiban: én is a rajongóknak ajánlom. De csak nekik.
6/10
Ahogy az ilyen esetekben illendõ, a felvonultatott attrakciók között találhatunk mindenféle állatfajt: van négy, eleddig sehol máshol meg nem jelent felvétel (köztük a Lou Reeddel közös, vadiúj Tranquilize), néhány B oldalas darab, hallhatunk újra felvett, áthangszerelt dalt, sõt filmbetétet is, akad saját szám dögivel, meg egy pár feldolgozás, a végére pedig egy remix is becsúszik - homár, lúd, s mi szem-szájnak...
A felhozatal ráadásul lényegében ugyanazt a szintet hozza, mint a csapat eddigi, két albumán sorjázó felvételek, szóval a rajongók tényleg nem szólhatnak egyetlen rossz szót sem. Csakhogy egy kritikus nem minden esetben rajongó, és semleges hallgatóként azért korántsem ennyire rózsás a helyzet. A sok egyformán erõteljes, s szinte kivétel nélkül monumentálisra szerkesztett darab között kevés az igazán élvezetes, emlékezetes tétel, úgyhogy maradjunk annyiban: én is a rajongóknak ajánlom. De csak nekik.
6/10
hirdetés