Wanted

Az Éjszakai õrség folytatásával, a Nappali õrséggel erre rá is tett egy lapáttal, így nem csoda, hogy megcsörrent a telefonja. Hollywoodból hívták. A stúdióguruk egy új Robert Rodriguezt fedezhettek fel Bekmambetovban, aki csekély összegbõl képes olyan látványorgiát a vászonra álmodni, ami más kollégáknak minimum duplaannyiba kerülne. Arról azonban megfeledkeztek, hogy a történetmesélés sohasem tartozott a rendezõ erõsségei közé, sõt orosz vámpírmeséiben képes volt addig bonyolítani a szálakat, míg végül a nézõ már meg sem próbálta megérteni a cselekményt, és inkább csak átadta magát az akcióparádé élvezetének. Ennek ellenére direktorunk vonzódik az epikus, sokszereplõs, jó néhány egyéni drámát bemutató történetekhez, és még nem jött rá, hogy a stílusához sokkal jobban állna egy Golyózápor-szerû nonstop eltúlzott akcióparádé, ahol az épkézláb sztorit vizuális ötletekkel és rengeteg humorral helyettesítették.



A Wanted fõhõse az unalmas hivatalnok, Wesley Gibson (James McAvoy), akirõl a Mátrix Neójához hasonlóan kiderül, hogy kiválasztott. Egyike azon kevés embernek a Földön, akik speciális képességeikkel még a golyókat is irányítani tudják, és akik egy évszázadok óta mûködõ, bérgyilkosokból álló szervezet tagjai. Ezek a fickók azonban nem megbízói parancsra ölnek, hanem a sorsra rábízva magukat alakítják ki a világ rendjét látszólag értelmetlennek tûnõ gyilkosságok által.
Hogy mindez kellõen hagymázasan hangzik? Az is. Angelina Jolie dögös akciópipiként avatja be hõsünket az új világ rejtelmeibe, ahol hamarosan kiderül, hogy még a légy szárnyait is le lehet lõni reptében. Bekmambetov egyéni világot teremt, ahol még a legvadabb túlzásokat (egy fél városon átlõtt golyó célba talál...) is könnyedén elfogadjuk, és a tempó is magával ragadó. Filmje az erõs és következetlen moralizálásba bukik bele. Gibson könnyedén érez együtt Jolie figurájával, amikor az elmesél neki egy szomorú történetet a gyerekkorából, és lelkiismeret-furdalást érez elsõ áldozata kivégzése elõtt, de késõbb a legkisebb lelki teher nélkül vesz részt több száz ártatlan civil meggyilkolásában egy vonaton. Az ehhez hasonló következetlenségek, valamint a történet túlzott komolyan vétele teszi tönkre az élményt, pedig az egyedi akciójelenetek és az idõnként felcsillanó, gyilkos humor ennél többet ígért.